Bármennyire is próbálkozik, nem tudja teljesen megvédeni halát a megbetegedéstől. Mindazonáltal megismerkedhet a tengeri halak leggyakoribb betegségeivel, hogy tudja, hogyan kell kezelni őket. Akváriumi hobbiként valószínűleg a legfrusztrálóbb tapasztalattal találkozhat, ha a halak az akváriumban vannak. hirtelen megbetegszik. A sósvízi akváriumi halak betegségei gyorsan felléphetnek, és egyes esetekben akár végzetesek is lehetnek. Bármennyire is igyekszik, nem tudja teljesen megakadályozni, hogy halai betegségeknek legyenek kitéve, vagy életük egy pontján megbetegedjenek. Amit azonban megtehetsz, az az, hogy felvértezed magad néhány alapvető tudással a leggyakoribb sósvízi akváriumi halbetegségekről, hogy felismerd őket, amikor megjelennek, és megfelelően kezeld őket. Az Ön, mint akváriumi hobbi gyors cselekvése jelentheti a különbséget élet és halál között a tartályban ülők számára.

Tengeri fehér folt betegség

A Marine Ich néven is ismert tengeri fehér folt betegséget a Cryptocaryon irritans parazita okozza. Ez a betegség jellemzően a sósvízi akváriumi halak testét, uszonyait és kopoltyúit borító kis fehér foltok formájában nyilvánul meg. A Marine Ich nagyon hasonlít az édesvízi Ich-hez, de egy másik parazita okozza. Mindkét betegség nagyon fertőző, és általában nagyobb hatással van a már stresszes vagy sérült halakra. A fehér foltok jelenléte mellett a tengeri Ich egyéb tünetei közé tartozhatnak a rongyos uszonyok, sápadt kopoltyúk, homályos szemek, fokozott nyálkatermelés, letargia és villogás. Míg az édesvízi Ich-t gyakran a tartály hőmérsékletének növelésével kezelik a parazita életciklusának felgyorsítása érdekében, ez a kezelés nem biztos, hogy hatékony a tengeri Ich esetében. Inkább a rézkezelés javasolt, gyakran 0,15-0,24 mg/liter dózisban. A tartály sótartalmának növelése szintén segíthet a parazita elpusztításában.

Tengeri bársony

A tengeri bársony, vagy egyszerűen bársony, az egyik leggyakoribb sósvízi akváriumi halbetegség, és gyorsan terjed, ha nem kezelik azonnal. Ezt a betegséget az Amyloodium ocellatum nevű dinoflagellate (egysejtű szervezet) okozza, amely számos akváriumban természetesen jelen van. Ez a mikroszkopikus méretű szervezet hihetetlenül szívós, ami miatt olyan nehéz ellenőrizni, és gyakran parazitaként viselkedik. A fertőzött halak valószínűleg számos különböző tünetet mutatnak, beleértve a kopoltyúgyulladást vagy vérzést, a tüdőszövet pusztulását, az irritáció vagy stressz általános jeleit, a légzési nehézségeket és a letargiát. A betegség előrehaladtával a kopoltyúk és a tüdőszövetek jobban károsodnak, és a halak végül elveszíthetik azt a képességüket, hogy oxigént szállítsanak át a kopoltyúmembránokon – ez sok esetben a halak fulladását okozza annak ellenére, hogy az akváriumban van oxigén. Ennek a betegségnek a halálozási aránya magas, ha nem kezelik gyorsan, ezért a betegség első jeleinél fontos a rézkezelés megkezdése. Mivel a réz magas koncentrációban mérgező lehet a halakra, rendkívül fontos, hogy gondosan kövesse az adagolási utasításokat.

Fin Rot

Az uszonyrothadás általában egy bakteriális fertőzés, amelyet rossz vízviszonyok vagy a tartálytársak fizikai bántalmazása okoz. Az agresszív harckocsitársak vagy az uszonycsípő viselkedés esetén az uszonyrothadás meglehetősen gyakori másodlagos fertőzés. Ennek a betegségnek a leggyakoribb tünete az uszonyok kivörösödése vagy kikopása – szélsőséges esetekben a fertőzés az uszony teljes pusztulásához vezethet. A betegség kezelésének kulcsa a progresszió megállítása, mielőtt az uszonyok teljesen elpusztulnának. Távolítson el minden érintett halat egy karanténtartályba, és kezdje el a kezelést antibakteriális gyógyszerrel. A gyakori vízcsere a tartályban lévő vízminőség javítása érdekében szintén elengedhetetlen eleme ennek a betegségnek a kezelésében, és bizonyos esetekben a sófürdő is hatékony lehet.

Oldalsó vonalerózió

Ezt a betegséget Hole in the Head Disease néven is ismerik, mivel jellemzően a fertőzött halak fején lévő gödrök képződésében jelentkezik. Ennek a betegségnek az okát nagyrészt vitatják, de összefüggésbe hozták a tápanyaghiánnyal és a rossz vízminőséggel. Az ebben a betegségben szenvedő halak gyakran C-vitamin-, D-vitamin-, foszfor- és kalciumhiányt mutatnak – a vízminőség romlását eredményező vízcsere hiánya is hozzájárulhat a betegség kialakulásához. Ha a betegséget kezeletlenül hagyjuk előrehaladni, a károsodás valószínűleg a fejből az oldalsó vonal mentén terjed – innen ered a Lateral Line Erosion elnevezés. Ezt a betegséget általában gyakori vízcserével és étrend-kiegészítéssel kezelik. Az élő és fagyasztott élelmiszerek vitamin-kiegészítőkkel való kezelése, a dúsított pehelyes ételek kiválasztása és a friss zöldségek kínálata számos lehetőség a fertőzött halak étrendjének kiegészítésére. A vízcsere gyakoriságának növelése azért is hihetetlenül fontos, mert ez javítja a vízminőséget a tartályban, és egészséges környezetté teszi a halak felépülését.

Lymphocystis

A limfocisztist „karfiolbetegségnek” is nevezik, mivel fehér, karfiolszerű dudorok képződnek, amelyek a fertőzött halak testén jelennek meg. Ezt a betegséget vírus okozza, és különösen gyakori azokban a tartályokban, ahol a halak már stresszesek a rossz vízminőség miatt. A betegség jellemzően az uszonyokon és a bőrön kis fehér kinövések formájában nyilvánul meg, ami gyakran téves diagnózishoz vezet, mivel ez a tünet a tengeri Ich-hez is társulhat. A betegség előrehaladtával azonban a kinövések szétterjedhetnek és egyesülhetnek, nagyobb, karfiolszerű növedékeket képezve, amelyek nagy területeket fednek le a fertőzött halak bőrén, uszonyán és néha a kopoltyúján. Ez a betegség nagyon fertőző lehet, és sajnos nincs ismert gyógymód. A fertőzött hal karanténtartályba helyezése segíthet megelőzni a betegség terjedését, de előfordulhat, hogy a fertőzött hal soha nem gyógyul meg. Ha a betegség súlyossá válik, érdemes megfontolni a hal elaltatását, hogy megkímélje a további szenvedésektől.

Vibriózis

A vibriózis egyfajta belső fertőzés, amelyet a Vibrio nevű gram-negatív baktériumok nemzetsége okoz. Ezt a betegséget általában nyílt sebekkel vagy elhullott halakkal való érintkezés útján kapják meg, és ha egy hal megfertőződik, a betegség gyorsan fejlődik. Mivel nagyrészt belső fertőzésről van szó, sok betegségben szenvedő hal a betegség végső stádiumáig nem mutat semmilyen külső tünetet. A betegséggel kapcsolatos néhány külső tünet közé tartozik a vörös csíkok a testen (belső vérzésre utaló jel), a vörös foltok, a sötét, duzzadt elváltozások és a homályos szemek. A betegség következtében a viselkedésbeli változások is kiújulhatnak – ezek a változások közé tartozik a letargia, az étvágytalanság és a légzési nehézség. Ennek a betegségnek a leghatékonyabb kezelése az orális antibiotikumok, például a kanamicin – ez a fajta kezelés a legjobb karantén környezetben, mivel az antibakteriális gyógyszerek károsíthatják a tartályban lévő biológiai szűrőt. Bár az esetek ritkák, azzal is tisztában kell lennie, hogy a vibriózis átterjedhet emberre a fertőzött halak kezelése révén. A fertőzött halak kezelése és kezelése során kerülje a szennyezett tartályvíz és a nyílt vágások vagy sebek érintkezését.

Tuberkulózis

A „sorvadásos betegségnek” is nevezett tuberkulózis gyakoribb a tengeri fajokban, mint az édesvízi trópusi halakban. Ez a betegség gyakran uszonyerózió, a test fekélyesedése, étvágytalanság, bőrpír és letargia formájában nyilvánul meg. Ha korán diagnosztizálják, ez a betegség néha antibakteriális gyógyszerekkel kezelhető, de ezek a kezelések súlyos esetekben nem hatékonyak. A kezelés sikerének legjobb esélye érdekében fontos a fertőzött halakat karanténba helyezni – ez segíthet megelőzni a betegség átterjedését a tartály más lakóira is. A rossz tartálykörülmények, mint például a túlzsúfoltság és a rossz vízminőség, nagymértékben növelhetik ennek a betegségnek a kockázatát. A vibriózishoz hasonlóan a tuberkulózis is egy másik akváriumi halbetegség, amely nyílt sebekkel vagy sebekkel érintkezve átadható az embereknek. Emiatt fontos, hogy körültekintően járjon el a fertőzött halak kezelése és kezelése során.

Tippek a megelőzéshez

A sósvízi akváriumi halak betegségeinek megelőzésének kulcsa az, hogy a tartályt a lehető legtisztábban tartsa. Ennek legjobb módja, ha lépést tart a rutin vízcserével, és rendszeresen cseréli a szűrőanyagot. Ügyeljen arra is, hogy ne etesse túl a halat, mert az el nem fogyasztott haleledel egyszerűen lesüllyed a tartály aljára, és szerves törmelékként felhalmozódik, ami negatív hatással lehet a tartályban lévő víz minőségére. Ahogy felhalmozódnak a törmelékek, például az el nem fogyasztott haleledel és a szilárd hulladék, az ammónia és a nitrát szintje valószínűleg megemelkedik a tartályban, ami szintén növelheti a halak stresszszintjét. Amint azt bizonyára Ön is tudja, ha halai stresszesek, érzékenyebbek a betegségekre, így a halak boldogan tartása nagyon fontos egészségük megőrzéséhez. Bár nem tudod teljesen megvédeni sósvízi akváriumi halaidat attól, hogy betegségekkel érintkezzenek vagy életük egy pontján megbetegedjenek, megteheted nekik azt a szívességet, hogy felvértezed magad néhány alapvető tudással. Minél többet tud az akváriumi halak gyakori betegségeiről, annál valószínűbb, hogy a tünetek kezdetén felismerik, és időben elkezdheti a kezelést. Minél hamarabb kezdi meg a kezelést, annál nagyobb az esélye annak, hogy a halak teljesen felépülnek. Ne feledje, hogy az akváriumi halak élete a te kezedben van, és az Ön felelőssége, hogy legjobb tudása szerint gondoskodjon róluk.